minden oly anyag, mely a talajba hozva, annak termékenységét növeli. A szerint, amint hatása a benn előforduló növényi tápanyagoktól származik, vagy pedig onnan ered, hogy a talajban levő tápanyagokra hat oldólag, vagy a talaj fizikai tulajdonságait javítja: megkülönböztetünk közvetetlen s közvetett T.-t. Az előbbiek ismét a szerint, amint fizikailag és kémiailag, v. pedig csakis kémiailag hatnak, azaz csakis a bennük előforduló tápanyagok által: felosztatnak teljes és egyoldalu T.-ra. E beosztás nem teljesen kifogástalan ugyan, de általánosan használt. Teljes T. az istálló-T., a keverék-T. s bizonyos esetekben az emberi ürülék és a zöld T. Az egyoldalu T.-kat a bennük legnagyobb mennyiségben v. egyáltalában előforduló növényi tápanyagok szerint felosztjuk nitrogén-, foszfor- és káli-T.-ra. Valamennyi T.-féle között legrégibb idő óta alkalmazott és ma is még a legfontosabb az istálló-T., mely az állati ürülékből és az alomból áll. Az istálló-T. értéke első sorban a felétettett takarmánytól függ. Az állati ürülék részben szilárd, a végbélnyiláson eltávolodó, részben híg, a vesék által kiválasztott. A foszforsavból ez utóbbi minimális mennyiséget tartalmaz, ellenben gazdag nitrogén s káliumban. A nitrogén különösen figyelmet érdemel, mert gyorsan alakul át ammoniákká és ez salétromsavvá, hatása tehát gyors, hasonló a salétrom-T.-éhoz; a szilárd ürülék nitrogénje, mint egyéb tápanyagai is, lassan bomlók s ezért hatásuk is lassubb. Az istálló-T. értékére befolyással van az alom is, mely annál többet érő, minél jobban felszivja a híg ürüléket s elegyedik a szilárd ürülékkel s minél több növényi táplálékot tartalmaz. A képződő istálló-T. vagy hosszabb ideig (hónapokig) az állatok alatt az istállóban marad, vagy pedig naponta kihordatik a T.-telepre. Minősége az első esetben mindig jobb, de ez eljárást nálunk csak a juhoknál gyakorolják általánosan; a külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a marhaistállókban is sikerrel gyakorolható, de a jászlakat mozgathatóan kell készíteni. A T.-telepen a T. megfelelő kezelésben részesítendő. Az újabb vizsgálódások szerint a T.-ban igen sok bakterium van s ezek között olyanok, amelyek a kötött nitrogént szabaddá változtatják s igy a T. értékét apasztják. Ezen bakteriumok életműködésének csökkentésére legtöbbet tehetünk a T. minél jobb összetipratásával, ami azonkvül azért is célszerü, mert a korhadás is meglassudik; ezenkivül ajánljuk a T. rétegezését márgával. A fejlődő ammoniák megkötésére gipszet, szuperfoszfátgipszet s kainitot szokás alkalmazni. Egy jármos marhára naponta 0,5-1 kg. számítandó. A T. a telepen folyton bomlik, szénsav, ammoniák, humuszvegyületek képződnek, a bomlást lehetőleg mérsékelni kell. A bomlás előrehaladottsága szerint megkülönböztetjük a friss, porhanyó, érett és szalonnás T.-t. A friss T. legfeljebb igen kötött földre alkalmazható. A mi viszonyaink között legcélszerübb a porhanyó T., mert hatása tovább tart mint az éretté, mely erélyesen, de rövidebb ideig hat. A szalonnás T. a talajban elszenesedik s ezért nem jó. A T.-t 3-4 hónapi időközökben kell kihordani s kihordáskor a szántóföldön egyforma távolságra kis kupacokba rakni, hogy egyenletesen trágyáztassék meg az egész terület. A kupacokat minél hamarabb el kell teregetni, különben a helyükön bujafoltok keletkeznek. Az elteregetett T. hosszabb ideig hagyható alászántatlanul, mely esetben hatása gyors, erélyes, de rövid ideig tartó, amiért is a mi viszonyaink között, tekintettel arra, hogy csak hosszabb időközökben trágyázzák a talajt, célszerübb a T.-t amint csak lehet, azonnal alászántani. Csak oly mélyen szabad alászántani, hogy a levegő hozzáférhessen, különben nem képes bomlani (kötött talajban 6-10, könnyüben 10-15 cm.-re). A fészkes trágyázás abban áll, hogy a T.-t az egyes növények tövéhez juttatjuk; alkalmazást nyer különösen a burgonya- s a tengeri-, továbbá a tök- s dinnyetermelésnél. Kataszt. holdanként 100-150 q gyenge, 150-200 q középszerü, 200 q-n túl erős trágyázás. Az istálló-T. hatása 2-4 évre terjed. A hig T.-t (állati ürülék semmi vagy nagyon kevés alommal, vizzel felhigítva) ott alkalmazzák főleg rétek trágyázására, ahol sok az állat s a rét és kevés a szántóföld. A kosarazást l. o. Az emberi ürülék egyike a legértékesebb T.-féléknek, mert az emberi táplálék jóval több nitrogént, foszforsavat és káliumot tartalmaz, mint az állatok takarmánya s ennek megfelelőleg az ürülék is gazdagabb lesz ezen anyagokban. Nálunk egyáltalában Európában egész a legutóbbi időkig csak elvétve alkalmazták T.-ul, aminek oka a kezelhetés nehézsége. Az emberi ürülék különböző módon gyüjtetik s ennek megfelelőleg alkalmazásának módja is más-más. Az emberi ürülék sok vize miatt messzeszállítást nem bir el, amiért is megpróbálták vizének nagy részétől megfosztani s igy könnyen szállíthatóvá alakítani. Az ily T. neve poudrette. A komposzt- v. keverék-T. a gazdaságban előforduló, különben értéktelen hulladékok korhadási terméke földdel keverve. Az egyoldalu v. mesterséges T.-félék a talaj fizikai tulajdonságait nem befolyásolják s csakis a bennük foglalt tápanyag által hatnak. A legfontosabb növényi tápanyagok szerint, amelyeket a trágyázással pótolnunk kell, megkülönböztetjük a nitrogén-, foszforsav- és káli-T.-féléket. A nitrogén-T.-félékhez tartozik a chilei salétrom, kénsavas ammoniák, a vér- és a szaruliszt. A kénsavas ammoniákot a kőszénből a világító gáz gyártásánál mint mellékterményt nyerik; mintegy 20% nitrogént tartalmaz. Az ammoniáknak előbb salétromsavvá kell átalakulnia, csak azután vehetik fel a növények, ezért hatása lassubb mint a chilei salétromé; meszes légjárható talajban átalakulása gyorsabb, kötött mészszegény talajban lassubb. A vérlisztet állati vérből állítják elő, legcélszerübben ugy, hogy gubacsliszttel felszivatják; 9-10% nitrogént-tartalmaz. A szaruliszt a pata- és szarvhulladékok megőrlése által állíttatik elő, 13-14% nitrogént tartalmaz. E két utóbbiban a nitrogén organikus alakban fordul elő s ezért hatása szintén lassubb, mint a salétromé. Az egyoldalu nitrogén-T. a növényeket bujább fejlődésre készteti, a termés mennyiségét jelentékenyen fokozza, feltéve, hogy egyéb tápanyagokban nincs hiány; a minőségre vagy nincs befolyással, vagy gyengíti azt; erős nitrogén-T. a cukorrépában a cukor, a burgonyában a keményítő mennyiségét csökkenti. A chilei salétrom sikerrel alkalmazható gyenge vetések felsegélyezésére is. Mig a többi műtrágyák mindig a vetés előtt alkalmazandók, a salétrom fej-T.-ként is használható. A foszforsavas T.-k a foszforsavat nagyobb mennyiségben tartalmazó anyagokból készülnek, milyen a csont, mely v. mint szuperfoszfát, v. mint csontliszt használtatik, a csontszén, a koprolitok, az ásványi foszfátok és a Thomas-salak. A foszfor T.-kat ma már nálunk is számos gazdaságban alkalmazzák, leginkább őszi gabona és cukorrépa alá. A foszfor-T.-k a termésnek ugy a mennyiségére, mint a minőségére kedvező hatással vannak, ezenkivül gyakran az érést is gyorsítják, ellentétben a nitrogén-T.-kkal, melyek az érést késleltetik. Azon T.-félék közül, amelyek nitrogént és foszforsavat tartalmaznak, megemlítendő a guano és az annomiák-szuperfoszfát. A káli-T.-k közül a legrégebben használtatik a fahamu, mely igen kedvező hatást szokott gyakorolni a legkülönbözőbb növényekre, ami könnyen érthető, mert a káliumon kivül az egyéb ásványi eredetü növényi tápanyagokat is tartalmazza; a kőszénhamu csak igen kötött talajok lazítására használható, trágyázó hatása nincs. A tulajdonképeni káli-T.-k ez idő szerint a stassfurti kálisók, melyeket roppant mennyiségben bányásznak. A különböző kálisók közül legfontosabbak trágyázás szempontjából a kainit és a kénsavas kálium. Az előbbi 21,3% kénsavas káliumot, azonkivül kénsavas és klórmagnéziumot, klórkáliumot, konyhasót stb. tartalmaz; az utóbbi, mely gyárilag állíttatik elő, 90-96% kénsavas káliumot tartalmaz. A mesterséges T.-félék a chilei salétrom kivételével mindig a vetés előtt hintendők el és v. aláboronálandók, vagy, ami még jobb, sekélyen alászántandók. A felhasználandó mennyiség meglehetős széles határok között mozog. Kataszt. holdankint a chilei salétromból 50-150, a kénsavas ammoniákból 40-120, a 16%-os szuperfoszfátból 100-200, a Thomas-salakból 200-400, a csontlisztből 100-300, a kainitből 200-500, a kénsavas káliumból 50-150 kg. adható, a talaj és a növény szerint határozva meg a legmegfelelőbb mennyiséget. A közvetlen s közvetett T. között mintegy átmenet a zöld T., amidőn valamely növényt azon célból termesztünk, hogy a fejlődés bizonyos fokán, leggyakrabban a virágzás vége felé, alászántsuk. Ha nem pillangós virágu növényt használunk zöld T.-ul, akkor csakis a humuszt szaporítjuk s ezzel a talajban lévő tápanyagok nagyobb mérvü feloldását mozdítjuk elő, a hatás tehát közvetett; ellenben ha pillangós virágu növényt termesztünk zöld T.-ul, akkor a talaj nitrogénkészletét is növeljük. Schultz-Lupiz) érdeme, hogy a gazdaközönséget a nitrogénpótlás e módjára felhivta. A közvetett T.-félék közül legfontosabbak a gipsz- és az égetett mész. A gipszet már a mult században is alkalmazták a herések trágyázására. Az itt elért kezdvező eredmény után más vetemények alá is megpróbálták, de nagyon kevés eredménnyel, ugy hogy a gipsz ma is a herefélék speciális T.-jául tekinthető. Nem hat azonban minden talajon egyformán, mert előfordul, hogy semmi hatással sincs, máskor meg csak a viztartalmat fokozza. A gipszezett herétől az állat könnyebben felfúvódik mint a nem gipszezettől. Legcélszerübb ősszel elhinteni, kataszt. holdankint 1,5-5 q-t. Az égetett mész a talaj tevékenységét fokozza, gyorsítván az elmállást és a korhadást, ezenkivül a kötött talaj fizikai tulajdonságait javítja. Mészszegény agyagtalajokon a mész igen jelentékeny hatást szokott gyakorolni, figyelembe veendő azonban, hogy ez a talajerő rovására megy, s ha mészen kivül közvetetlenül ható T.-t nem alkalmazunk, a talajt kiéljük s néhány év mulva a meszezés dacára is keveset terem. Az égetett meszet legjobb nyáron alkalmazni, oly módon, hogy vizzel annyira megoltatik, hogy porrá omoljon. Ily állapotban kell elhinteni és azonnal elászántani. Kataszt. holdankint 6-10 q alkalmazandó.